"— Mi újság? Mit talált Lawrence?

Kiemeltem a vízből a kalapot, és letettem a fedélzetre.

— Ajándékot.

— Mi ez? Egy kalap? És hogy érti azt, hogy ajándék? Ember, magának van kedve ebben a rohadt éjszakában is tréfálkozni?

Ezúttal komorabban csengett a hangom, mint szerettem volna.

— Mi sem áll távolabb tőlem, mint a tréfa! Odakint valakik tudják, hogy itt vagyunk a hajón, és... figyelmeztetni akarnak valamire.

— Te jó ég! Mire?

— Például arra, hogy ne hagyjuk el a bárkát.

— Egy kalappal?

— Nézze csak meg, mi van benne!

Gyanakodva a fejfedőhöz oldalazott, és óvatosan belepislantott.

— Mi... ez?

Leültem a deszkákra, és a dzsungelra meresztettem a szemem.

— Vér, Mr. De Leon — mondtam komoran. — Méghozzá emberi vér. Hallotta az üvöltést? Nos, hát valakit megöltek a fák között. És az ő vére van a kalapban.

De Leon remegő kézzel az árbocba kapaszkodott.

— Ébresszen fel, Mr. Lawrence! Én fel akarok ébredni! Nekem holnap át kell repülnöm Indiát. Fel akarok ébredni!

Ekkor hangzott fel a második halálsikoly."

Nágaföldön teljes a zűrzavar: Leslie L. Lawrence óriásbogarat akar fogni, de csak hangyát talál a vacsorájában; nyakába esik egy pilóta, egy mezítelen márkinő és az eső; felbukkannak a nágák, az ördöghívők és néhány fekete kalapos hulla a víz alól. Hősünk már-már kétségbeesik, de nem adja fel, hiszen nála van pipája és 38-as Smith and Wessonja. Csoda-e, hogy rossz napok virradnak a gyilkosokra?

Charlotte