Már a 65. regénye jelent meg az írónőnek.

Könyvei általában egyből a New York Times, a Wall Street Journal, és a hasonló bestseller listák élére kerülnek.

1989-ben bekerült a Guiness Világrekordok Könyvébe, mivel 381 egymást követő héten át legalább egy könyve a Times bestsellerlistáján volt.De a világrekord elhamarkodott volt, mert utána a hetek száma 390-re növekedett.

22 művét filmesítették meg, melyek könyveihez hasonlóan nagy sikert arattak.A négy órás minisorozat, Az Ékszerek Anthony Andrews főszereplésével 2 Golden Glob jelölést kapott, de a díjat végül nem nyerte meg!

Danielle-Fernande Dominique Schulein-Steel 1947. augusztus 14-én született egy manhattani kórházban, a kő és acél valószínűtlen házasságának gyümölcseként.Ő John Schulein-Steel és Norma Da Camara Stone Reis Schulein-Steel egyetlen gyermeke.A manhattani élet a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején nem állt másból,mint hosszú, kellemes sétákból a Central Parkban.Az apák hivatalokban dolgoztak, az anyák pedig otthon vigyáztak a gyermekeikre.A hétvégeket a mamák és papák a gyermekeikkel töltötték, s kis vitorláshajókat úsztattak a park tavának mozdulatlan vizén.Karácsonykor az apák hatalmas, villogó kisvasutat szereltek össze a könyvtárban vagy az egyik vendégszobában, a gyerekek pedig elragadtatva sikongattak a görbe sineken zakatoló és robogó, gigantikus, fütyülő lokomotívok és a csilingelő sorompócsengők láttán. A lányokat olyan híres ruhaüzletekbe vitték, mint a Best & Co., ahonnan néha átszaladtak Rumpelmayerhez, hogy különleges süteményeket vásároljanak.

Danielle egy cikkben így nyilatkozik szüleiről:,,Apám társasági ember volt, egy nemzetközi tékozló fiú"magyarázza Danielle.,,Anyám pedig nemzetközi szépség. Nagyszerűen mutattak egymás mellett.",,Úgy éltek ők"folytatja Danielle, ,, mint azok a párok, akik a St. Regis Roffban táncolnak a kor népszerű slágereire, beugrottak a barátaikhoz a Shemmy Billingsley Stork Clubba vagy az El Maroccóba, megálltak a Plaza mellett egy gyönyörű téli hóesésben, hogy megszemléljék a fiatal első bálozókat, amint huszonéves gavallérjaik oldalán megszöknek a bálból, s közben mások külsejét és mulandó jó hírét elemzik."

A gazdagokat gyakorta nevelőnők, nagynénik, házvezetőnők és szakácsok nevelték. Így - hacsak nem voltak különlegesen szerencsések - sosem tudhatták meg, milyen az, amikor a forró csirkehúsleves szülői szeretettel körítve kerül az asztalra. Danielle szülei - az ő szavaival élve - olyanok voltak, mint két társasági pillangó, mint két ,,fárosz". Danielle egy alkalommal bevallotta, hogy érzelmileg annyira elhanyagolták, hogy néha még a születésnapjáról is megfeletkeztek. Nagynénik, szobalányok nevelték, és egy korai riportban úgy nyilatkozott, hogy sokkal többet törődtek vele a rokonok és szolgák, mint a saját szülei.

A kis Danielle életét veszekedések és femyegetések keserítették. A fenyegetések két embertől eredtek, akik valaha őrülten szerették, de később meggyűlölték egymást. Danielle ma már alig beszél anyjáról.Amikor a kő és acél házassága véget ért, Danielle szavaival élve ,,udvariasan" elváltak, és a gyermek sorsát civilizált módon döntötték el:,,feldobtak egy érmét, és apám nyert." Danielle az apjánál maradt, anyja pedig Európába költözött. - Néha meglátogattam - emlékszik vissza. - Nem sokszor, de meglátogattam.

Sok gyermek élt csonka családban az előkelő East Side-on. Ugyanolyan ruhákban jártak, ugyanolyan házakban laktak, ugyanabban a parkban játszottak, mint Danielle, de gyermekkoruk mégis egészen más volt.Mialatt apja felelőségteljesnek a legkevésbé sem nevezhető életét élte, Danielle nyolcéves gyermekből harmincéve, csendes, megfontolt felnőtt nővé érett. Benne volt felelőségtudat. Önfegyelem. És kiválóan tanult. Vinni akarta valamire.Olyan gyermek volt, akit az élet bölccsé és koraéretté tett, akit a nagyszülei generációja csak nyűgnek tekintett, akit még a háztartásért is felelőség terhelt. Valószínüleg nem tekintették többnek egy újabb adag vasalni való ruhánál és egy éhes szájnál, amit etetni kell. Danielle betolakodónak érezhette magát a patinás, tekintélyes német kúrián.

Szigorú német nevelést kapott a régi házban, az Ötödik sugárúton. Nyolcéves korától kezdve ő vezette apja háztartását, ő szervezte a programját, és ő gondoskodott arról, hogy minden simán menjen. Sosem jutott eszébe, hogy mindez nem egy kisleány feladata.Danielle apja briliánsan szervezett férfi volt, aki többet végzett tizenöt perc alatt, mint más egy óra alatt.Danielle sokat tanult tőle.

Mint egyedüli szülők egyedüli gyermeke, úgy emlékszik, nagyon magányos volt. - Egykeként nőttem fel, és ez nagyon magyányos dolog - mondta.

Gyermekként Danielle nagyon is felnőtt életet élt. Elmondása szerint, gyakran megengedték neki, hogy részt vegyen a hivatalos vacsorapartikon.Politikai témájú beszélgetéseket hallgatott, átélte a számkivetett európai és a finnyás amerikai vendégek közt dúló vitákat, és gyámjainak minden törekvése ellenére tanúja volt a háború utáni Manhattan üvegházi klímájában viruló tiltott románcokat.

Amikor elérkezett az idő, hogy a kis Danielle iskolába menjen, egy közeli iskolát választottak, mely néhány percnyire állt nagyanyja Ötödik sugárúti lakásától.A New York-i Lycée Francais az általános iskolától kezdve a középiskolán át egészen a franvia baccalaureátusig nevelte növendékeit, minekután a fiatalok beiratkozhattak a francia egyetemekre.Azok a gyerekek, akik ebbe az iskolába jártak, pontosan kétszer annyit tanultak, mint a francia magániskolák növendékei.Az iskola olyan volt, mint egy jól szervezett, mégis barátságos második otthon.

A Lycée kozmopolita oktatási rendszerben dolgozott: Ha egy francia kivette gyermekét az egyik intézményből, majd beíratta egy másik Lycée intézetbe a világ másik végén, minden úgy ment tovább, mintha mi sem történt volna.A tananyag a földgolyó minden pontján ugyan az volt, a Francia Nemzeti Művelődési Minisztérium és a Francia Külügyminisztérium minen ilyen iskolát elismert.

Danielle Schulein-Steel nem kérdőjelezte meg Isten létezését.Ő Istent egy apának tekintette, akire oly nagy szüksége volt.Danielle, mint buzgó katolikus, imádta Istent.A Lycée-ben a közeli katolikus templom egyik papja tartotta a katekizmusórákat.Danielle a hagyományos katoloicizmust tanulta.Beletanult a Lycée hagyományos nevelési stílusába is.A konzervatív, szabályszerű utasításokba.A havi értesítőkbe, melyek egytől húszig terjedő skálán értékelték a teljesítményt.A tanévek végén apja vagy valamelyik nevelője ellenőrizte az átlagát, a vizsgáinak eredményét, és az osztályrangsorban elfoglalt helyét.A tanárok hivatásos francia oktatók voltak, és az osztály hivatalos nyelve is a francia volt.Danielle eleget tett a Lycée által támasztott követelményeknek: folyékonyan olvasott franciául, könnyedén ki tudta fejezni magát, helyesen alkalmazta a kiejtést, helyesírása, szókincse és nyelvhelyessége pedig nem hagyott kívánnivalót maga után.

A gyerekek szerint minden, ami amerikai, jó volt, és minden, ami francia: a legjobb, a csúcsok csúcsa, főleg, az Eiffel-torony.

Jól szervezett neveltetésének köszönhetően Danielle tizenegy éves korára fegyelmezett, világos és logikus gondolkodású gyermekké vált.

A középiskola sokkal többet követelt a diákoktól.Az első két évben mindenki ugyanazt az anyagot tanulta.A középiskola a terminale-lal ért véget (ez volt az utolsó előtti fokozat, mely majdnem megegyezett az amerikai egyetemek első évfolyamának záróvizsgályájával).

Danielle kötelező tárgya a matematika, a latin (vagy klasszikus görög), a francia, az angol és amerikai történelem, a világtörténelem, a földrajz, a fizika, a kémia, a biológia, a művészet és a zene volt.És természetesen a testnevelés.Danielle a másod- és harmadévében (troisiéme és seconde) befejezte az amerikai középiskola megfelelőjét.Szakdolgozatát ,,A gondolkodás logikus és fegyelmezett formája", valamint ,,Az adatok kritikus szemlélete" című témából írta, melyekre a Lycée ma is büszke.De tanulmányaiból kimaradt egy lényeges elem: az érzelmek vad, rakoncátlan világának eleme.

Folytatás hamarosan...