"Feltartotta a fejét, felemelte a szemmel láthatóan rozsdás kést és anélkül, hogy levette volna rólam a tekintetét, lassan, nyugodt kézmozdulattal végighúzta a torkán. Vicsorgott, majd fekete, iszaptól ragacsos ujjával a nyakamra mutatott.

Nem kellett sok ész hozzá, hogy megértsem: a következő alkalommal elvágja a gigám.

— Kicsoda maga? — kérdeztem halk, rekedt hangon, miközben vadul forgott a szemem, hogy megtaláljam végre elveszített stukkeromat.

Ekkor váratlan dolog történt. A fickó térdre roskadt, és könyörögve felém nyújtotta a karját.

— Harald... död...

Aztán olyan gyorsan pattant talpra, hogy ijedtemben a lámpát is kiejtettem a kezemből. Megragadta a nyakára kötött kötelet, és szemrehányó pillantással felém mutatta.

— Harald... död...

— Kicsoda... maga?

Angolul kérdeztem, bár tudtam, hogy kár a gőzért, úgysem érti. A férfi szomorúan lecsüggesztette a fejét, és övébe dugta a kését. Aztán hátat fordított és anélkül, hogy meggyőződött volna róla, követem-e, az ingovány felé indult. Mivel ebben a minutumban vettem észre a pisztolyom egy fűcsomó mellett, felkaptam, és utánavetettem magam.

— Állj!"

Leslie L. Lawrence, a nemzetközi biológuskonferencia résztvevője béka helyett megfojtott vikingre lel a kristiansandi mocsárban, s egy hullára a feje felett a fán. Később a hulla eltűnik, hogy máshol bukkanjon fel. A mocsár szélén elszabadulna a pokol, de ekkor LESLIE L. LAWRENCE vízhatlan fóliába csomagolja .38-as Smith and Wessonját, zsebre vágja pipáját, s egy porszívócsővel a szájában lemerül a mocsár mélyére, hogy elkapja a megfojtott vikinget.

Charlotte