A spontán emberi égés talán a legpusztítóbb megmagyarázatlan jelenség, léteznek azonban más, nem olyan végzetes, mégis bizarr jelenségek. Vannak emberek, akiknek fénylik a testük, vagy éppen jelentős elektromosságot hordoznak magukban. Egy esetben egy beteg nő melléből kék fény sugárzott, amikor aludt. Ez több héten át rendszeresen megismétlődött, s egy-egy alkalommal a fénykibocsátás több másodpercig tartott. Senki sem tudott rá magyarázatot adni.

Az asszonyt Anna Monaro-nak hívták, Olaszországban élt, asztmás volt. Mikor 1934-ben egy rohama közben először világított, azonnal szenzációvá vált a sajtóban, mint a ,Pirano-i világító asszony'. A kéklő fényt filmre is vették, sok orvos is szemtanúja volt az esetnek. Egy pszichiáter szerint, a nő testében jelentős mértékben kifejlődött elektromos és mágneses organizmusok okozták a fényt. Ezzel vajmi keveset világított meg a dologból. Egy másik orvos szerint abnormálisan magas volt vérében a kéntartalmú vegyületek szintje, éppen gyenge fizikuma és vallási buzgóságából fakadó böjtje miatt. Ezek a szulfidok aztán a természetes ibolyántúli sugárzás hatására kezdtek fényt kibocsátani. Még ha a fentiek igazak is, akkor sem magyarázzák, miért csak a nő melléből, és miért csak alvás közben jelent meg a fény.

Világító emberekről az orvosi szakirodalomban, az egyházi művekben és a folklórban is vannak adatok.

Számos toxikológiai tankönyv is foglalkozik a “világító sebek"-kel. Dr. George Gould és Dr. Walter Pyle

Anomalies and curiosities of medicine (1897; Orvosi furcsaságok és anomáliák) című enciklopédikus gyűjteményében is leír egy olyan mellrákos esetet, melyben a daganat annyi fényt bocsátott ki, hogy méteres távolságban látni lehetett az óra mutatóját.

Az egyetlen adatot egy különben egészséges fénylő emberről, az English Mechanic 1869. szeptember 24-i számában közölt levélből ismerjük

Egy amerikai hölgy észrevette, miközben lefekvéshez készült, hogy jobb lába negyedik ujjának felszínéről valami fény sugárzik. Dörzsölésre a jelenség csak fokozódott, és még tovább is terjedt a lábon fölfelé. Valami kellemetlen füst is felszállt; hiába tette az asszony vízbe a lábát, sem a fény, sem a füst nem szűnt meg. Még a szappanos mosás sem homályosította el a fényt. A háromnegyed órán át tartó jelenséget a férj is megfigyelhette.

A fényt kibocsátó állatokról, például a világító hernyóról és a szentjánosbogárról a tudomány azt állítja, hogy ezek a testükben lejátszódó kémiai reakciók révén világítanak - a folyamatban oxigén, luciferáz, luciferin és adenozin trifoszfát (ATP) vesz részt. De ez a kémiai reakció nem magyarázza meg, hogy emberek miért világítanak, így fennmarad a talány.

Hasonlóan rejtélyes a szokatlan elektromos vagy mágneses képességekkel rendelkező emberek esete is.

Ezek az emberek, humán gyújtógyertyává vagy mágnessé válhatnak, zavart kelthetnek az elektromos berendezésekben, érintésükkel megrázhatnak másokat, magukhoz vonzhatnak tárgyakat.

Az "elektromos emberek", - valószínűleg elkerülhetetlenül - a közfigyelmet is magukhoz vonzzák.

A Daily Mirror 1967. március 23-i számában jelent meg a történet Brian Clements-ről, akit barátai csak ,Flash Gordonnak', ,Villanó Gordonnak' hívtak. Clements olyan erősen töltve volt elekromossággal, hogy mielőtt bárkihez hozzáért volna, ki kellett sütnie töltését valamilyen fémbútoron. A Sunday Express az előző héten (1967. március 19.) írt arról a szerencsétlen asszonyról, Mrs. Grace Charlesworthről, akit - 40 évi eseménytelen élet után - két éve elektromos ütések gyötörnek.

Elmondta: "Néha ezek megpenderítenek, és éjszaka elkezd a fejem rázkódni, mintha légfúrót használnék. Az egyik nap szikrák rohangáltak a falon."

Valójában ezeket a furcsaságokat csak Mrs. Charlesworth észlelte; a férje csupán alkalmanként búgó hangokról tudott.

Egyáltalán nem meglepő, hogy az ,elektromos emberekről' a legtöbb feljegyzés orvosoktól származik. 1869 januárjában egy szülést levezető orvos (St. Urban, Franciaország) számolt be arról, hogy az újszülött mindenkit megrázott, aki csak hozzáért, és ujjaiból világító sugarak eredtek.

A XIX. századból még látványosabb esetekről is tudunk. Vincent Gaddis Mysterious fires and lights (1967; Titokzatos tüzek és fények) című könyvében hármat is említ. Az egyik 1889-ben, Frank McKinstry-vel történt, aki Joplin-ban az USA Missouri államában élt. Nagyon különös baja volt: akkora töltés volt benne reggelente, hogy állandóan mozognia kellett. Ha csak egy pillanatra is megállt, akkor odatapadt a földhöz és csak egy segítőkész járókelő közreműködésével tudta elmozdítani a lábát. Egy halvány kis villanással megszűnt a vonzerő. Ha megint megállt, újra előjött.

Az emberi és az állati idegrendszer is termel elektromosságot - az elektromos angolna 500 voltos feszültséget képes leadni farkán át -, de az ,elektromos emberek' különlegessége, hogy erős elektromos áramot képesek tárolni és leadni. Ez a képesség gyakran az egészségi állapottól függ. A betegség nem önmagában, hanem az anyagcserefolyamatok és más fiziológiai működések megváltoztatásán keresztül játszhat szerepet. Meglepő esetet közölt Dr. Julius Ransom, a New York-i állami börtön főorvosa 1920-ban.

Harmincnégy elítélt ételmérgezést kapott. A lábadozás időszakában egyikük feltekert egy darab papírt és megpróbálta eldobni, de a papír szorosan a kezéhez tapadt. A vizsgálat kimutatta, hogy ez az ember, csakúgy mint betegtársai, nagy statikus elektromosságot hordozott magában. Ki tudták téríteni az iránytűt, egy felfüggesztett acélszalagot pedig meg tudtak lengetni úgy, hogy a kezüket hol közelebb, hol távolabb vitték tőle. A jelenség a gyógyulással együtt eltűnt.

Arra is vannak bizonyítékok, hogy az "elektromos ember" különös jelenségében atmoszférikus és földmágneses tényezők is szerepet játszanak. Jól példázza ezt az ,igen tiszteletreméltó hölgy' esete, melyről Dr. Willard Hosford számol be az American Journal of Science (1838) hasábjain. Az ideges, visszahúzódó 30 éves hölgy Orford (New Hampshire) egyik kiemelkedő személyiségének volt a felesége. Két éve akut reumában és egy ,diffúz neuralgiának' nevezett ismeretlen betegségben szenvedett.

Az elektromos jelenség 1837. január 25-én kezdődött valami furcsa érzés kíséretében. Éppen a fivére arca felé nyúlt, amikor, mindkettejük meglepetésére, szikrák pattantak ki az ujjaiból. Ha egy vastag szőnyegen állt, jól láthatóan és hallhatóan, a kezéhez közel eső tárgyakba szikrák csaptak át; fényesek voltak és ráztak érezte ő maga és mindazok, akiket megérintett. A meleg időjárás (20 fok) kedvező feltételeket teremtett a jelenség létrejöttéhez. Ilyenkor percenként körülbelül négy, 4 centiméter hosszú szikra jelent meg. Hat hét múltán az elektromos töltés a betegségekkel együtt elmúlt.

Az atmoszféra hatására Dr. Hosford mutatott rá. Megfigyelte, hogy az orfordi hölgy furcsa rohamaival egyidőben egy - komoly tudományos érdeklődést kiváltó -,szokatlan erősségű karmazsinvörös sarki fény' világította meg az eget. Az asszony feltöltődése ugyanazon az estén kezdődött, amikor ez az elektromos égi tünemény, s Dr. Hosford szerint ez nem pusztán véletlen egybeesés. Ez pedig erősen emlékeztet Livingston Gearhartnak a földmágnesség intenzitásváltozását és a spontán égés eseteit összefüggésbe hozó elméletére.

Forrás: Lorrie Mack, Eric Harwood, Lesley Riley: Amire nincs magyarázat c. könyve

Charlotte