(Cím nélkül)
Csak ülök itt, és nézek, Mint aki várja, hogy jöjjön a végzet. Csak ülök itt, s búsan hallgatok, Fejemben milliónyi gondolat kavarog.
Mi lesz akkor, ha majd meghalok, Amikor én már nem vagyok? Mert örökké élni nem lehet, Pedig életem szívesen tölteném veled.
De nem...Az embernek halnia kell, S ha itt az idő mennie kell. De ne feledd el sohasem, Szívedben örökké élni fogok, kedvesem. |