„Megfogtam a kezét: hideg volt, és merev. A biztonság kedvéért még a szemébe is belenéztem, de csak azt láttam benne, amit ilyen esetekben már számtalanszor: a még élő világ iránti tökéletes közönyt. Torkomban dobogott a szívem, pedig csak a jóisten a megmondhatója, mennyi hullát láttam már életemben. S többségük nem is volt olyan szép és friss, mint ez itt.

Megráztam a fejem, és megpróbáltam elhessegetni magamtól a múlt árnyait. Felálltam, és igyekeztem eltakarni a fickót az utasok elől. Fogalmam sem volt róla, miért tettem, hiszen a legokosabb és a legtermészetesebb az lett volna, ha a sorsára hagyom. Fogom a táskám, és megyek a dolgomra.

Csakhogy nem olyan fából faragtak, mint azt, aki mindig a legokosabb és legtermészetesebb utat választja.”

Leslie L. Lawrence, a híres keletkutató és rovartudós Manilába, a Fülöp-szigetek fővárosába érkezik, hogy megvásároljon egy értékes lepkegyűjteményt. Rövidesen kiderül azonban, hogy a gyűjtemény gazdája halott; a gyűjteménynek nyoma veszett; a manilai repülőtér majdnem felrobban; felbukkan Robert McKinley, aki nem kábítószercsempész, csak karatézik; Mr.Vu, aki sokat borotválkozik és kést hajigál, továbbá jó pár nyughatatlan holttest, és Paz-Marin, a cipőtalp puhaságú rendőrkapitány.

Csakhogy Leslie L. Lawrencet nem olyan fából faragták, hogy visszarettenjen e csip-csup apróságoktól. Fogai közé szorítja pipáját, kezébe veszi 38-as Smith and Wessonját, és irány Mindanao, a rejtélyes sziget…

Charlotte