A reneszánsz utak - virtuális találkozások című kiállítás arra tesz kísérletet, hogy hidat építsen a hajdani tudósok, írók, költők szellemi világa, műveltségének forrásai és a ma rendelkezésünkre álló ismeretszerzési technikák, vizuális eszközök között.

A reneszánsz bonyolult, többrétegű fogalmára egyetlen szempontból világít rá a tárlat, a humanista tudóséból, aki ugyanolyan mohó kíváncsisággal fordul a múlt ködébe süllyedt antikvitás tárgyi és írott emlékei, a görög szövegek, az emberi test és lélek titkai, a természettudomány új eredményei felé, mint ahogyan kortársai ismeretlen földrészek felfedezésére indultak, átszelve idegen óceánokat.

A kiállítás középpontjában a Sodalitas Litteraria Danubiana (Dunamenti Tudós Társaság) elnevezésű tudóstársaság áll. Tagjai közé a kancellária hivatalnokai; csillagászok, térképészek, orvosok, irodalmárok, filológusok, költők tartoztak, egyszóval humanista gondolkodók.

Az 1497-ben, Budán alapított tudós társaság, a Sodalitas Litteraria Danubiana tagjai a következők voltak: Ifj. Vitéz János, a Sodalitas Litteraria Danubiana princepse. Ekkor épp Bécsben él, a püspökség adminisztrátora. Magyarországi birtokait is megtarthatta, így megfelelő módon tudja támogatni azokat a kevésbé ismert közép-európai tudósokat, akik e kör tagjai. Konrad Celtis, az alapító, Piso Jakab, Girolamo Balbi, Augustinus Moravus Olomucensis, Johannes Cuspinianus, Bohuslav Lobkowitz von Hassenstein, Johannes Stabius, Giulio Milio, Georg Neideck és Johannes Schlechta.

A társaság tagjainak tevékenységi köre felölelte mindazokat a tudományokat, amelyek fordulópontra érkeztek ebben az időben. Nem új és ismeretlen problémákkal kezdtek el foglalkozni, hanem módszereik és látásmódjuk az, amely újrafogalmazta a tudományos kérdéseket. Teljességre törekedtek, a világ középpontjába saját magukat állították. Mértékük a végtelen összefüggések láncolata volt, ami azonban nem azt jelentette, hogy magukat istennek képzelték volna, hiszen a világ középpontjának lenni nem ugyanazt jelenti, mint a mindenség középpontjában állni. Azt gondolták, hogy a mikro- és makrokozmosz feltárásához, a fizikai valóság mind pontosabb megértéséhez az ókori művek pontos értelmezése - ezzel együtt kiadása - révén tudnak közelebb jutni. Meggyőződésük volt, hogy az évszázadok alatt "megromlott" szövegek pontos helyreállítása az a módszer, amely a különböző tudományok fejlődéséhez elvezethet. Egy szöveg tökéletes megértéséhez azonban számtalan háttér információra volt szükségük: a nyelvtani, verstani, retorikai ismereteken túl filozófiai, földrajzi, történelmi, csillagászati és orvosi szaktudásra is.

A latinul irodalmi stílusban levelező, valós és virtuális szellemi közösségeket alapító humanistáknak közös szándéka az egyén jelentőségének kihangsúlyozása volt. Az őket körülvevő világ, újabb és újabb kihívásokat állított eléjük. Miként adtak erre választ ők és miként tudunk válaszokat adni saját kérdéseinkre ma, korunk globalizálódó kultúrájában, illetve hogyan reagálhatunk a bennünket körülvevő új, már-már virtuális valóság kihívásaira? Kiállításunk e kérdések megválaszolásához nyújthat segítséget irodalmi szövegekkel: magyarul első alkalommal olvasható versekkel, levélrészletekkel, hangzó anyagokkal, reneszánsz műtárgyakkal, rekonstruált belső terekkel és mai, multimédiás, interaktív eszközökkel.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés