Nem szeretem a matekot!
Nem szeretem a matekot!
De a holnapi órán összetolunk minden padot,
És mit is mondhatnék, sajnos,
Úgy oldunk meg minden feladatot.
A matekhoz én hót hülye vagyok,
Fogalmam sincs, a tanár mikor-mit gagyog.
Csak a halvány remény ragyog:
Mindjárt csengetnek, és szabad vagyok!
A törtfüggvény lineáris???
Ez a tanár nem normális!
Ha az atomok tömege moláris…
Hol vagyok, milyen órán is???
…Tessék?... Kombinatorika???
Mi a büdös csipa???
Azt még értem, hogy meteorológia,
De hát ez a kombinatorika…
Ja, hogy a kombinatorika a kombinálás tudománya!
…Már nem azért, de kinek a micsodája???
Komolyan mondom, én olyan szintek köpök rája,
Hogy az már a művésziség netovábbja!
Paraméteres egyenletek???
Hát… nekem lőttek.
Ezek kit érdekelnek???
Akkor inkább énekelek!
Háromismeretlenes elsőfokú egyenletrendszerek?
Hát ezek engem kikészítenek…
ÉS ÉN MATEKON SZENVEDEK!!!
Kint meg szórakozik a többi gyerek!
Az x→f(x) differenciálható függvény görbéjének érintője???
Sajnálom, de én meg fogok bukni, vagy most, vagy jövőre…
Csak ülök órán, mint egy üveg befőttke,
Lapítok, nehogy a tanár rám számítson, mint felelőre…
Oké, törtet törttel szorozni még tudok,
Meg aránylag a többivel is elboldogulok,
De hogy ilyeneket meg nem tanulok,
Az 100%-os, és nem is titok…
Hogy az x változó n-ed fokú polinomja?
Lehet, hogy hülye vagyok, de ez nekem nem tiszta…
Hát mi vagyok én, valami statiszta?!
A matektanár egy igazi szadista!
Nem szeretem a matekot,
És most már örökre így is maradok,
Ha nem tetszik, ne olvasd, mit kezem leirkált,
DE ÉN AKKOR SEM SZERETEM A MATEMATIKÁT!!!
|