"— Mi újság? Mit talált Lawrence?
Kiemeltem a vízből a kalapot, és letettem a fedélzetre.
— Ajándékot.
— Mi ez? Egy kalap? És hogy érti azt, hogy ajándék? Ember, magának van kedve ebben a rohadt éjszakában is tréfálkozni?
Ezúttal komorabban csengett a hangom, mint szerettem volna.
— Mi sem áll távolabb tőlem, mint a tréfa! Odakint valakik tudják, hogy itt vagyunk a hajón, és... figyelmeztetni akarnak valamire.
— Te jó ég! Mire?
— Például arra, hogy ne hagyjuk el a bárkát.
— Egy kalappal?
— Nézze csak meg, mi van benne!
Gyanakodva a fejfedőhöz oldalazott, és óvatosan belepislantott.
— Mi... ez?
Leültem a deszkákra, és a dzsungelra meresztettem a szemem.
— Vér, Mr. De Leon — mondtam komoran. — Méghozzá emberi vér. Hallotta az üvöltést? Nos, hát valakit megöltek a fák között. És az ő vére van a kalapban.
De Leon remegő kézzel az árbocba kapaszkodott.
— Ébresszen fel, Mr. Lawrence! Én fel akarok ébredni! Nekem holnap át kell repülnöm Indiát. Fel akarok ébredni!
Ekkor hangzott fel a második halálsikoly."
Nágaföldön teljes a zűrzavar: Leslie L. Lawrence óriásbogarat akar fogni, de csak hangyát talál a vacsorájában; nyakába esik egy pilóta, egy mezítelen márkinő és az eső; felbukkannak a nágák, az ördöghívők és néhány fekete kalapos hulla a víz alól. Hősünk már-már kétségbeesik, de nem adja fel, hiszen nála van pipája és 38-as Smith and Wessonja. Csoda-e, hogy rossz napok virradnak a gyilkosokra?
Charlotte |