A Kamarilla klánjai:
Toreador: A szépség szerelmesei. Az, hogy mi jelenti a szépet, és azt hogy lehet elérni az már vámpírról vámpírra változik. Vannak közöttük kiemelkedő művészek és nagyzoló kontárok, magas kvalitásérzékkel rendelkező műélvezők és sznob pozőrök. A toreadorok tartják a legszorosabb kapcsolatot a halandókkal, és ők követik leginkább azok szokásait.
Brujah: A Brujah klán tagjait egy olthatatlan szenvedély fűti, a szabadság után vágy. Folytonos harcban állnak az elnyomással, és sokan képesek elpusztulni is az elveikért. Fegyverrel vagy szóval küzdenek az ellen, ami akadályozza céljaik megvalósulását. Azonban abban, hogy mik ezek a célok, kik az ellenfelek, és milyen az a szabadság, amiért küzdeni érdemes, már nagy különbségek lehetnek a klánt tagjai közt. Vannak, akik a tőkések és vannak, akik a kommunisták ellen harcolnak. Vannak kik egy gazdag kisebbségben látják az elnyomókat, és vannak akik a rasszizmus ellen küzdenek. Vannak, akik a fegyveres harcban látják a megoldást, és vannak olyanok, akik a békés átalakulást propagálják. A többség azonban csak követi karizmatikus vezetőit, és benne van minden jó buliban.
Ventrue: A Ventrue-k a Kamarilla nemesei, a szó minden értelmében. Legtöbbször ebből a klánból kerülnek ki a Kamarilla vezetői és legerősebb támogatói, és a kezükben tartják a halandó gazdaságot és politikát is. A Ventrue-k fontosnak tartják a jó ízlést, a műveltséget és a tisztességet. Meglehetősen konzervatívak, nehezen tudnak elszakadni halandó életük gondolkozásmódjától, szokásaitól.
Malkavita: Őrült klán, őrült klán, de van benne ráció. Vagy mégsem? Ezeknél a Malkavitáknál sose lehet tudni. Csak az a biztos, hogy őrültek egytől egyig. De vajon miért őrültebb az, aki Napóleonnak képzeli magát, mint aki hercegnek vagy primogénnek? Lehet, hogy mindannyian Malkaviták vagyunk? Szerencsére a többi vámpír többsége próbál tudomást se venni róluk, így nem ötlenek fel bennük az ilyen zavaros gondolatok. Mindenesetre a Malkavita klán elég kevés szerepet játszott a város történetében. Néha feltűnt egy-egy érdekes káinita, aki elszórakoztatta vagy feldühítette a helyi testvéreket, de ettől eltekintve nem gyakoroltak különösebb hatást a város életére. Persze ezeknél a Malkavitáknál sose lehet tudni.
Nosferatu: A Nosferatuk szörnyen eltorzulnak vámpírrá válásuk pillanatában, és ez meghatározza az egész klán mentalitását. Legtöbbször másoktól félrehúzódva élnek, egymással szoros kapcsolatban. Csöndesen járnak, mindent megfigyelnek, de csak ritkán avatkoznak személyesen bármibe is. Vannak, akik gyáváknak tartják őket, de el kell ismerni, hogy ők szokták leginkább túlélni a nagy katasztrófákat.
Gangrel: A Gangrelek a magányos, független vámpírok, akik elvetnek minden társadalmi kötöttséget. A legtöbbjük folyton úton van, nomád körülmények között él, és nem gondol a holnappal. Ők a vámpír társadalom magányos farkasai.
Tremere: Középkori eredetű klán, a mágikus tudományok birtokosai. Szigorú hierarchikus szervezetükkel a Kamarilla legerősebb klánjai közé tartoznak. Titkos tudásuk és a háttérből folytatott politikai manipulációik miatt a leginkább gyűlölt klán, akiktől egyúttal mindenki tart is egy kicsit.
A Szabbat klánjai:
Lasombra: A Lasombra a Szabbat vezető klánja, már amennyire ezt a kaotikus szektát vezetni lehet. Nyelvük mint a kígyó, eszük mint a borotva. Ezt kihasználva üldöznek politikusokat, gazdagokat, vagy csak az utukban állókat végzetükbe, ellátva ôket halálos tanácsokkal. Ha viszont érdekeik úgy kívánják, a legjobb tanácsokat ôk adják.
Tzimisce: Jelenlétük még a többi vámpírt is zavarba ejti, nem hiába nevezték el szörnyetegeknek őket a régmúlt éjeken. A Vértestvérek félve suttognak a pillanatnyi kedvtelésből eltorzított, megnyomorított testekről, a lidérces "kísérletekről", az embertelenül kifinomult kínzásokról, amire ezek a szörnyetegek képesek. Eurázsia ôsi vámpírjai, akik hatalmas, sötét kastélyokban élnek, és akiknek vendégei ritkán látják meg a felkelô napot...
A Független klánok:
Ravnos: Elsőrangú szélhámosok, ügyesen vetik az illúziók és hazugságok hálóját a szerencsétlen áldozatra - mindegy, mit akarnak tőle, pénzt, vért, vagy a szabadságát. Cigányok örökké vándorló népe között fordulnak elô. Paradox utat követnek, tolvajok és kártyavetôk.
Setita: Minden más klánnál népszerűtlenebbek, de befolyásuk riasztóan nagy. Az ôsi egyiptomi vallás, Set vagy Settis a nagy kigyó, amely lenyelte Atont, amely elpusztította Oziriszt, és amellyel megküzdött az elsô fáraó de elpusztítani nem tudta. E véres istenséget (aki vámpír) követve emberi áldozatokat mutatnak be és sötét hatalmakat tisztelnek.
Giovanni: Minden képzeletet felülmúlóan gazdagok, származásuk a reneszánsz előtti időkre vezethető vissza. Úgy mondják, a pénz okozta vesztüket, és puszta unalomból fordultak a nekromancia felé. A Giovanni klán tagjai egyben a Giovanni család tagjai is, és a még halandó családtagok gyakorta ghoulként szolgálják a klánt. Ez a családi kötelék - a klán tagjait kétszeresen is összekötik, a legtökéletesebb hűség záloga.
Asszamita: Az Asszamiták a mesés kelet sivatagaiból jönnek, a rettegés fojtó levegőjét hozzák magukkal. Kegyetlen orgyilkosokként ismeri őket mindenki, bárkinek dolgoznak, aki megfizeti őket. Az ár pedig nem más, mint Vértsetvéreik vére: az Asszamiták számára a vámpírvér szívása a legnagyobb szentség. |